A Szent István Tudományos Akadémia története
AZ ELŐZMÉNYEK ÉS A KEZDETEK
A Fogarasy Mihály nagyváradi kanonok, (majd címzetes, később megyéspüspök), budai tankerületi főigazgató, a pesti egyetem hittudományi fakultásának elnöke által alapított „jó és olcsó könyvkiadó társulat”, későbbi, ismertebb nevén Szent István Társulat 1848. május elsején kezdte meg nyilvános működését. Ez az alapvetően könyvkiadói profilú intézmény ma Magyarország legrégibb könyvkiadója. A Társulat kebelén belül a tudományos és irodalmi igények kielégítésére és ápolására egy irodalmi bizottság alakult, mely 1886. augusztus 7-én a „Szent István Társulat Tudományos és Irodalmi Osztálya” néven szerveződött újjá, két szakosztállyal. (Az Akadémia 1916-os évi első fötitkári jelentésében viszont az áll, hogy „1887. július 2-án kezdette meg működését.” A két adat elvben nem áll ellentmondásban egymással, hiszen az újjászerveződés és a tényleges munka megindulása nem azonos fogalmak. Ennek ellenére az egy hónap híján egy év időtartam alatti történésekről nincs tudomásunk.)
A Tudományos és Irodalmi Osztály rendkívüli termékenységét mutatják a nyomtatásban megjelent, nagyrészben ma is időtálló tudományos közlemények, kisebb
monográfiák, szakcikkek, melyek megjelentetését a Társulat vállalta, másik részét pedig szakfolyóiratok közölték, köztük is első helyen a Katolikus Szemle.
Ebből az osztályból alakult meg, hosszú előkészítő tanácskozások után (de facto) 1916 januárjában a Szent István Akadémia. Az átalakulás körülményeiről csupán a hézagosan fennmaradt, nyomtatásban is megjelent Értesítőkből és főtitkári beszámolókból tudunk következtetni, valamint az Akadémia 1938-as Almanachjában megjelent vázlatos összefoglalóból. Giesswein Sándor kanonok, és az előkészítésben részt vevő kortanúk beszámolója szerint általános óhaj volt az átalakulás, mert valamennyien arra törekedtek, hogy a tudományos és irodalmi osztály autonómiája az erkölcsi súlyának emelése érdekében növekedjék, és ez a nevében is megmutatkozzon. Másrészt – véleményük szerint – a régi elnevezés „Szent István Társulat Tudományos és Irodalmi Osztálya” körülményeskedően hosszú és idegen nyelvre is nehezen fordítható le szabatosan. Ezt egyébként Giesswein Sándor is nyomós indokként hozta szóba az előkészítő tárgyalásokon. Később is előkerült ez a téma olyan formában, hogy a Szent István Társulattal való kapcsolatot is kifejezésre juttassa: Csávolszky József váci kanonok így fogalmazott: „Névre van szükség, mely a tudósoknak tekintélyt adjon, és a társaságnak vonzóerőt kölcsönözzön.” A rendelkezésünkre álló hiányos adatokból annyi mindenesetre bizonyos, hogy az átalakulást előkészítő tárgyalások során Csernoch János hercegprímás javasolta Giesswein Sándornak az Akadémia megnevezést az új
szervezeti egységre. Papp Károly, későbbi főtitkár, 1946-ban, a XXIX. közgyűlésen tartott visszaemlékezésében említi, hogy a sok akadályba ütköző alapítási szándék után „az aggodalmaskodó katolikus tudósokkal szemben boldogemlékű Csernoch János bíboros-hercegprímás állásfoglalása döntötte el a kérdést. Ugyanis a Szent István Társulat 1915. november 29-én tartott rendkívüli közgyűlésén bejelentette, hogy a Társulat Tudományos és Irodalmi Osztálya Akadémiává alakult át.”
„A Tudományos és Irodalmi Osztály szervezésénél irányadóként szerepelt céloknak és kitűzött feladatoknak eredményesebb munkálására és előmozdítására oly szervezet létesíttessék, amely annak tudományos és irodalmi intézeti jellege önállúságát teljesebb mértékben kidomborítsa ‒ írja a főtitkári jelentésben Reiner János, majd így folytatja: ‒ az egyes tudományágakat s azoknak, valamint az irodalomnak képviselőit homogénebb kapcsolatba foglalja össze; munkásságának állandóságát s rendszeres voltát megalapozza s általában működésének intézményes formáit – szélesebb társadalmi, tudományos és irodalmi körök bevonásával és érdeklődésének felköltése mellett – megállapítsa.”
1915 januárjában a Tudományos és Irodalmi Osztály néhány tagja az operatív szervezést is megkezdte. Áldásy Antal utólagos jegyzőkönyvéből (1915. XII. 10.) ismerjük 6 személynek a nevét: Giesswein Sándor, Áldásy Antal, Bartha József, Concha Győző, Dudek János, és Reiner János szerepelnek a jegyzőkönyvben név szerint, de jelen volt még Erdősi Károly is. Az ezt követő megbeszéléseken tevékenyen részt vett Békefi Remig, Kőrösi Albin, Székely István és Mihályfi Ákos.
Reiner János egy 1930-ban tartott főtitkári beszámolójában érdekes adalékkal szolgál a szervezés időszakáról: „Báró Eötvös Loránd, a Magyar Tudományos Akadémiának több mint 16 éven át volt elnöke, amikor felkerestem és közöltem vele a tervet, a Szent István Akadémia szervezésének tervét, s egyúttal kérdést intéztem, hogy elfogadná-e ezen Szent István Akadémiába tiszteleti tagul leendő meghívást, kitörő örömmel abban fejezte ki véleményét, hogy végre találkozott valakivel, aki egy magyar katolikus Akadémia megvalósítására gondol, s nemcsak készségét fejezte ki a tagság elvállalására, hanem útbaigazítással és tanáccsal is szolgált a tudomány körében dolgozó tudósok tekintetében. Sajnos, hogy a bekövetkezett világesemények nem engedték ennek az intézménynek eredetileg tervezett kifejtését úgy, hogy a Szent István Akadémia tagjainak lelkesedésén és munkakedvén kívül alig vannak meg azok az eredeti tervben alapul vett erők és segédeszközök.”
Az általuk 1915. március 18-án kidolgozott tervezetet az osztály 1915. november 18-án elfogadta.
Az irányelvek a következők voltak.
- Az új szervezetnek neve Szent István Akadémia legyen,
- abban négy osztály lesz alakítandó a következő tárgykörrel: I. osztály: hittudomány és bölcselet, neveléstudomány: II. osztály: történelem és segédtudományai,
jog- és államtudományok s társadalomtudományok; III osztály: irodalomtörténet, nyelvészet, szépművészetek, szépirodalom; IV. osztály: mennyiségtan, természet- és műszaki tudományok. Ennek megfelelően a tagok száma – habár csak korlátozott mértékben – emelhető, - az általános jelentőségű ügyek intézésére főtitkári állás szerveztessék,
- az osztályok élén egy-egy osztályelnök áll, aki mellett osztálytitkárok működnek,
- a felolvasások kivonatának és a szervezendő Akadémia működésének közlése céljából időszakonként megjelenő Értesítő adandó ki.
Ezt követően egy nem elhanyagolható szempontra, az anyagi háttérre hívta fel a figyelmet a főtitkár.
„Midőn Stephensonnak, a gőzmozdony feltalálójának tervezetét a francia Akadémián bírálat tárgyává tették, ott kimondották azt a szentenciát, hogy ez egy olyan gép, melynek kerekei tengelyei körül fognak forogni, de egy helyben maradnak. A prognózis nem vált be; mert egy fontos tényezővel, a surlódással nem számoltak. Ma Stephenson gépei az egész világot egy óriási hálózatban keresztülszáguldják; persze hogy ez megtörténjék, kellett hozzá gőz, amely a gépet mozgásba hozza és pénz, jó sok pénz, amely a gépeket és a vasúthálózatot megalkotta. A mi gépünknek, hogy megindulhasson, szüksége van mozgató lelkesedésre és azonkívül pénzre is. De ha mi megtettük a magunkét, és Isten megáldja jó szándékú törekvésünket, meglesz a többi is, amire szükségünk van.”
A felhívásnak azonnal meglett a visszhangja, mert már az induláskor alapítványok, adományok és hagyatékok segítették az Akadémiát.
Minthogy az alakuló akadémia a Szent István Társulattal további összeköttetésben akart maradni, a Társulat a vagyonkezelést magára vállalta, ezáltal a két intézmény gazdaságilag, mindkettőjük előnyére összekapcsolódott. A Szent István Társulat ezzel kapcsolatban módosította alapszabályát, és a vagyonkezelés tervbe vett orgánumának, a Szent István Akadémia igazgatótanácsának olyan szervezetéhez járult hozzá, hogy abban a Szent István Társulat részéről az elnök, alelnök, igazgató, valamint a Társulat ügyésze és az igazgatóválasztmány közgyűlés által delegált két tagja vegyen részt. Ez a módosított, 1922-ben elfogadott új, a Társulat és az Akadémia közös Alapszabályzatából világosan kitűnik. Az 1915. november 29-én tartott társulati rendkívüli közgyűlés az átdolgozott alapszabályokat elfogadta, majd ezt követően került sor az átalakulás előtt álló immár akadémia első ülésére.
Az Akadémia első ünnepi ülésére 1916. március 23-án került sor a Szentkirályi utca 28 szám alatti háromemeletes, neogót stílusú székházban, amely 1898. december 11. óta adott otthont a Társulat és az Akadémia rendezvényeinek, egészen az államosításig.
A hazai és külföldi tudományos körök is reagáltak az új akadémia megindulására. A Magyarhoni Földtani Társulat meleghangú átiratban üdvözölte a Szent István Akadémiát, felajánlva a rokonérzést és támogatást. Az Österreichische Leo-Gesellschaft elnöksége pedig együttműködésre hívta a Szent István Akadémiát, amely megkeresésre az elnökség feladatának hatáskörét említve válaszoltak és elküldték a Társulat Tudományos és Irodalmi Osztályának néhány kiadványát. (Amikor már az Akadémia saját emblémájával jelentek meg a kiadványok, értelemszerűen a jogelőd fejléce helyett a Szent István Akadémia Kiadványai felirat jelent meg).
Az MTA viszonyulására jellemző, hogy a megalakulás évében már meghívta a Szent István Akadémiát 1916. május 7-én tartott közgyűlésére, melyen részt vett Giesswein Sándor elnök, Reiner János főtitkár, valamint a Szent István Akadémia tagjai közül sokan azok is, akik nem tagjai az MTA-nak. Az MTA 1905 óta elnöke, berzeviczei és kakaslomnici Berzeviczy Albert 1916-tól a Szent István Akadémia rendes, majd tiszteleti tagja. A korszak magyar kultúrpolitikájának nagyformátumú egyénisége, életének főbb állomásait a Magyar Katolikus Lexikon jól összefoglalja.10 Az Akadémia könyvtára, mely közös volt a Társulatéval, szépen gyarapodott: rendszeres könyvadományokkal, többnyire tiszteletpéldányokkal látták el olyan szerzők is, akik nem voltak rendes tagok.
A FÉNYKOR
1921-ben a Trianonban bekövetkezett, Magyarországot katasztrofálisan sújtó béketárgyalás végkifejlete sokkhatás-szerűen érte az országot. Egyik napról a másikra az Akadémia jónéhány tagja lett „külföldi” állampolgár. A francia nagyhatalmi arrogancia által diktált példátlan igazságtalanság az érintett térségben olyan etnikai és felekezeti feszültségeket indukált, melyek a mai napig nem szűntek meg. A béketárgyalásokon részt vett az Akadémia egy év múlva elnökévé választott gróf Apponyi Albert is, gróf Teleki Pál társaságában, aki ugyancsak Akadémiánk tagja volt.
1921 május 19-én az Akadémia Dante halálának 600. közelgő évfordulójára, annak méltó megünneplésére Magyar Katolikus Dante-Bizottságot szervezett, melynek
díszelnökei Csernoch János hercegprímás, Lorenzo Schioppa pápai nuncius és József királyi herceg lettek. A Bizottság védői karában a többi között Auguszta királyi hercegnő, Bárdos Remig bencés főapát, Farkas Edit, a Szociális Missziótársulat főnöknője, gr. Mailáth György a Szent István Társulat elnöke, gr. Teleki Pál miniszterelnök, Tormay Cecil író, a Magyar Nők Nemzeti Szövetségének igazgatósági tagja, P. Zadravecz István tábori püspök, gr. Zichy János, a Katolikus Szövetség elnöke, és gr. Zichy Rafaelné, a Katolikus Nők Országos Szövetségének elnöke is helyet kapott. A nagyszámú tag között, akiknek nagyrésze az Akadémia tagja, szerepel pl. Gárdonyi Géza, a MTA, a Kisfaludy Társaság és a Petőfi Társaság képviseletében.
Ettől az időtől számíthatjuk az Akadémia igazi fénykorát. Rendszeressé váltak az osztályülések, az Értesítő részletesen közölte azokat az előadásokat, amelyek nem önállóan a sorozatokban jelentek meg. Figyelemreméltó, hogy a természettudományos vonal is ekkor lendült előre. Különösen a matematikai előadások nagy száma mutatja (az Értesítőben ezt jól nyomon lehet követni) a nemzetközi hírű magyar matematikusok színvonalát. Az előadásokon gyakran vendégek is lehetőséget kaptak legújabb eredményeik bemutatására, ezek közül sok önálló kiadványban meg is jelent. Pl. a IV. osztály 1923. december 14-én tartott ülésén felolvasták Békésy György értekezését „Folyadékok diffuziós állandójának mérete az interferenciális refraktorral” címmel. A jeles szerző 1961-ben a hallószervek kutatásában elért eredményeiért megkapta az orvosi-fiziológiai Nobel-díjat. De az Akadémia korábbi ülésein egy másik leendő Nobel-díjas is részt vett, Hevesy György. 1922-ben Fraknói feloldotta a sokat lekötő alapítványi formát, újabb adományokat jelentett be, és mindezt szabad adományként megjelölt célokra kívánta fordítani. Ennek egy részéből finanszírozta a Corvina könyvtár történetét ismertető nagyszabású művet, mely 1928-ban jelent meg. A másik részét diplomácia-történeti, valamint a magyar jezsuiták kulturális munkájának ismertetésére fordították, a harmadik részét pedig a Codex Iuris Canonicit ismertető munka, valamint egyéb – nem kizárólag az Akadémia tagjaira korlátozódó – kiemelkedő művek jutalmazására. Ez volt a Fraknói-nagyjutalom.
Az Akadémia kapcsolatai fokozatosan épültek ki a társintézményekkel. A húszas évektől különösen rendszeressé vált a kapcsolat az MTA mellett pl. az 1901-ben alapított Magyar Numizmatikai Társulattal, a Szinnyei Merse Pál Társasággal, a Magyarhoni Földtani Társulattal, a Magyar-Amerikai Társasággal stb. Ezekben az években a nyugodt alkotómunka jellemezte az Akadémiát. Az osztályok rendre megtartották összejöveteleiket, sorra elhangzottak a székfoglalók és felolvasások.